Schottner Borbála

➢ Vácott a közgazdasági szakközépiskolában került először kapcsolatba a közgazdaságtannal és így a számvitellel is.
➢ A 80-as évek végén a Pátria Nyomda munkaügyi osztályán dolgozott, és bár konkrétan könyveléssel itt még nem foglalkozott, a cég adóügyi változásokhoz való alkalmazkodásában aktív szerepet vállalt.
➢ 1994-95-ben, amíg második gyermekével volt otthon megszerezte a mérlegképes könyvelői szakképesítést.
➢ Ezt követően egy Peugeot szalon nyitásánál működött közre a lízingcég pénzügyi-számviteli rendszerének kiépítésében, illetve néhány évig annak működtetésében is.
➢ Rövid ideig egy öt cégből álló cégcsoport, a GATS pénzügyi-számviteli osztályán dolgozott.
➢ A kilencvenes évek közepe óta nyújt teljes körű könyvelési szolgáltatást különböző cégeknek, nagyjából másfél évtizede már kizárólag csak ezzel foglalkozik.

Viszonylag kevés gyerek álmodozik arról, hogy majd ha felnő, könyvelő lesz. Magát mi vezette erre a pályára?
Eredetileg nem erre a pályára készültem, kiskorom óta divattervező szerettem volna lenni. Anyukámnak volt egy Csepel varrógépe, 6-8 éves koromtól azon varrtam, sokáig nem is kellett ruhát vásárolnom még a gyerekeimnek sem, mert megcsináltam nekik én. Szóval a gyerekkori álmom valóban nem az volt, hogy könyvelő legyek.

Akkor mi vezette mégis ebbe az irányba?
Egy vidéki kis faluban nőttem fel, és az általános iskolában kifejezetten jó tanulónak számítottam, így amikor közöltem, hogy egy budapesti szakmunkásképzőbe szeretnék menni varrást tanulni, akkor a tanáraim teljesen kiakadtak. Így végül a felnőttek nyomására a váci közgazdasági szakközépiskolát jelöltem meg első helyen, és csak a második helyre került a nagy álmom. Felvettek a közgazdasági szakközépbe, így nem jöttem Budapestre varrást tanulni.

Ez meg is határozta a további pályáját?
Nem teljesen. Amikor a szakközepet elvégeztem, akkor még volt egy próbálkozásom. Az iskola lezárást követően kaptam egy elég jó állást, amit néhány hónap múlva otthagytam és feljöttem Pestre segédmunkásként dolgozni a Lottó Áruházba, mert azt mondták, hogy a szakmai tapasztalat plusz pontnak számít a felvételin az Iparművészetire. A két felvételi tárgy azonban a művészettörténet és a rajz volt, amit viszont nekem a közgazdasági szakközépben természetesen nem tanítottak. Ráadásul az Iparművészeti Főiskolára már ekkor is több százszoros volt a túljelentkezés, így nem sikerült bekerülnöm.

Akkor végül hogyan lett mégis könyvelő?
A sikertelen felvételit követően néhány éven keresztül a Pátria Nyomda munkaügyi osztályán dolgoztam, ekkor született két gyermekem is. Egy idő után viszont azt éreztem, hogy itt már nem tudok előrébb lépni, ezért amikor a lányommal voltam otthon GYED-en belevágtam egy mérlegképes könyvelői képzésbe.

De miért pont ezt kezdte el tanulni?
Ebben láttunk akkor potenciált. A cégnél például, ahol dolgoztam a munkaügyön foglalkoztattak 3-4 embert, a pénzügyön harmincat. Úgy gondoltuk, hogy könyvelőre mindig lesz igény, és így ez a terület több lehetőséget rejt.

Ezek szerint ez inkább racionális választás volt, mint emocionális. Azért sikerült megtalálni a szakma szépségét?
Igen, abszolút. A legtöbben úgy gondolják, hogy csak számokkal dolgozom, holott ez nem így van Egy könyvelő emberekkel dolgozik. Nekem pedig az, hogy emberekkel foglalkozhatok, és embereknek segíthetek illik a személyiségemhez, így annak ellenére, hogy a gyerekkori álmom nem ez volt, azt hiszem megtaláltam a számításomat a könyveléssel is.

És az adóhatósági ellenőrzések. Ha valamitől, akkor attól nagyon sokan fáznak ebben az országban…
Lehet, hogy meglepően fog hangzani, de én szeretem a hatósági ellenőrzéseket, mert mindig tanulok belőle valamit. Persze ebben biztosan szerepet játszik, hogy többnyire jók a tapasztalataim, de, ha valamit javítani kell, akkor sem katasztrófaként élem meg, hanem úgy, hogy legközelebb ilyen hibát már biztosan nem tárnak fel.

Ha már hatóságok és ellenőrzések. Az adózási szabályozás nem arról híres, hogy sokáig állandó. Hogyan lehet a folyamatos változásokhoz alkalmazkodni?
Ez egy olyan szakma, ahol tényleg folyamatosan képeznie kell magát az embernek. Nem véletlen, hogy vannak kötelező továbbképzések is, amelyek elvégzése nélkül nem folytathatnám a tevékenységet. Ezek mellett azonban sokszor önszorgalomból is járok konferenciákra, egyszerűen azért, mert tényleg rengeteg változás van, amiből egy könyvelőnek mindig naprakésznek kell lennie. És persze olvasom a szaksajtót és a közösségi médiában is tagja vagyok több olyan csoportnak, ahol tájékoztatjuk egymást az újításokról. Pár éve például amikor síelni mentem a lányommal igencsak megmosolygott a túra szervezője, amikor meglátott az ágyam mellett egy adóügyi kiadványt.

Tényleg, mit csinál egy könyvelő, amikor nem könyvel? Mi a hobbija?
Ahogy a síelésből is lehet már sejteni, hogy nagyon szeretem a hegyeket, nem csak léccel, gyalogosan is. Emellett szívesen olvasok, sétálok és persze imádok utazni, nem csak a hegyekbe.



Rólunk mondták

pumpika-kft

BFB Consulting irodával már a kezdetektől fogva egy jól működő, partneri viszony alakult ki közöttünk, így mindig bizalommal tudok fordulni hozzájuk. Kérdéseimre a legjobb tudásuk szerint válaszolnak, kéréseimet pedig gyorsan és pontosan hajtják végre. Kölcsönös tisztelet és megbecsülés jellemzi együttműködésünket, ezért is számítok rájuk hosszú távon.

Király Katalin, ügyvezető – Idea Shop Kft.
pumpika-kft

BFB = Biztonság, tájékozottság, szakértelem, precizitás. Mert mindig időben értesíti a céget érintő változásokról, aktuális befizetési kötelezettségekről.

Pumpika Kft.
Takács Zsolt e.v.

BFB Consulting közel három éve könyvel nekem. Nagyon tetszik a munkájukban, hogy számomra is ugyanazzal az alapossággal végzik, mintha egy nagyvállalatnak dolgoznának.

Takács Zsolt e.v.